Címlap Váraink Várpalota A vár története

Várpalota

Tartalomjegyzék
Várpalota
2. oldal
Minden oldal

www.thuryvar.hu

Az 1960-as évek elején végzett ásatások négy épület maradványait tárták fel a várpalotai vár területén, amelyek padlószintje alacsonyabban volt a jelenleginél és építési stílusjegyeik alapján is jóval korábbiak a várnál. Feltárásra került egy 9 méter széles és több mint 30 méter hosszú palotaépület, a kápolnaszárny, egy emeletes épület, amely a palota lovagtermi szárnya lehetett. A negyedik – kéthelyiséges – épülethez kapcsolódott az a kb. 30 méter magas torony, amely a palota bejáratát védhette. A gótikus világi építészet kevés hazai emléke közé tartozó leletegyüttes értékét a palota falain fennmaradt gótikus falfestmények emelik. Az itt kialakuló településnek is nevet adó, fényűző palota építése a Kont család birtokosságához köthető, akik a 14. században ezen a helyen – Bátorkő várának közelében – egy, a rangjukhoz méltó, és a várnál kényelmesebb otthont emeltek. Ennek a palotának az épületeit is felhasználva emeltette a várat a 15. század közepén az Újlaki család. A Magyarország legjelentősebb főúri családja közé tartozó Újlakiaknak – a várat építtető Újlaki Miklós erdélyi vajda, macsói bán, bosnyák király is volt – jelentős birtokaik voltak az ország más területein is, ennek ellenére Palotát jelentős családi központjuknak tekinthetjük. Újlaki Miklós fia, Lőrinc 1524-ben utód nélkül halt meg – vele kihalt az Újlaki család –, özvegye pedig Móré Lászlóhoz ment feleségül, aki rablólovagként rettegésben tartotta a környéken élőket és az itt átutazókat is. (Ettől kezdődően a Rákóczi-szabadságharcig bezárólag sok nehéz év várt a Palotaiakra.) A birtok jogos örökösének számító Szapolyai János – megelégelve Mórénak a környék lakosságát és az itt átutazókat sanyargató, kirabló életmódját – királyi sereget küldött Palota elfoglalására, melyhez török katonák mellett 50 felvidéki bányászt is rendelt, hogy a várfalakat segítségükkel aláaknázza. A várat kemény küzdelem árán tudták csak elfoglalni a királyi csapatok, és ez a masszív ellenállás a későbbi évtizedekben is jellemző volt az erődítményre. Palota legdicsőségesebb lapjaira kívánkozik az 1559 és 1566 közötti időszak, amikor Thury György volt a vár kapitánya. A környező területeken egyedüliként még magyar kézen lévő vár ellen 8000 emberrel vonult fel a török 1566 júniusában. Az Arszlán budai pasa által vezetett csapatok jelentős kárt tettek a várban, és a maroknyi védősereg már erejének végén járt, amikor a törökök azt hívén, hogy érkezik a magyar király felmentő serege, elvonultak a vár alól. Palota egészen 1593-ig – hét ostromnak is ellenállva – maradt magyar kézen, akkor négynapi, igen heves török támadás után a várvédők kénytelenek voltak feladni az erősséget. Palota végleges felszabadulására 1687-ben került sor, azonban addigra a vár környezetében lévő falvak elnéptelenedtek, elpusztultak a sorozatos harcokban. Palota új birtokosa a Zichy-család lett és a terület gyors fejlődésnek indult, ennek lendületét azonban megtörte a Rákóczi-szabadságharc.