Programjaink

Fáklyás várlátogatás
Szigliget
30 nap múlva
XII. Ghymes fesztivál
Szigliget
42 nap múlva
Magna Cuma Laude
Szigliget
50 nap múlva

Keresés

Ki olvas minket

Oldalainkat 8 vendég böngészi
Címlap Váraink Csobánc A vár története

Csobánc Vár

Tartalomjegyzék
Csobánc Vár
2. oldal
Minden oldal

www.csobancvar.hu

Csobánc várát 1272-ben említi először egy oklevél, amely Sixtus esztergomi olvasókanonok királyi utasításra végzett birtokvizsgálatáról készült. Ennek során a keszi udvarnokföldeket, a hercegi és a káptalani szolgálónépek földjeit különítették el.
1300-ból ismert név szerint a vár első ura, a dél-itáliai eredetű Rátót nembeli Gyulafi Demeter, akinek leszármazottjai három és fél évszázadon át birtokolták a várat a hozzá tartozó váruradalommal együtt.
A vár XIV-XV. századi történetéről csak szűkszavú forrásokkal rendelkezünk. 1490 őszén a Magyarországra betört Habsburg Miksa csapatai a vár alatti „Via Magna” útvonalon haladtak, de ostromra nem került sor. A dunántúli védelmi hadműveleteket irányító, majd az ellentámadást vezető Kinizsi Pál fővezér utasítást küldött somlói várnagyának, Leányfalusi Ágostonnak, hogy haladéktalanul induljon Csobáncba és helyezze azt védhető állapotba. Az özvegy várúrnő, Gyulafi Lászlóné Gersei Pethő Katalin kisfiával és csekély számú várnépével a legjobbkor kapta e segítséget. Leányfalusi várnagy és katonái megjelenése után megtörtént a vár tervszerű megerősítése: „…edificiaque valde utilia in circuitum prefati castri nostri factis…”, igen hasznos épületeket emelt a vár körül. 1491 nyarán Kinizsi ellentámadása kisöpörte az ellenséges német-cseh erőket, így Csobánc is megszabadult az ostrom veszélyétől. Leányfalusi Ágoston Kinizsi engedélyével átadta a vár kulcsait Gyulafiné királyhű fivérének, Gersei Pethő Jánosnak.
A mohácsi csata és Buda török kézre jutása után Csobánc két világbirodalom, a Habsburg és az Oszmán Birodalom új határát vigyázó végvárláncolat egyik kicsi, de erős láncszeme lett. E tájon ez az új határ másfél évszázadon át a Balaton vize mentén húzódott, s Csobánc a közeli várak hadinépével vállvetve védelmezte a maradék országot, annak maradék népét.
Csobánc környékére először 1545-ben csaptak le a fehérvári bég lovascsapatai. A legpusztítóbb rajtaütés 1548-ban történt mely az egész Balaton-felvidéket vérbe és tűzbe borította. A törökök elleni védelem szervezése a bécsi Udvari Haditanácsból a generálátusokon keresztül történt. A Csobánchoz hasonló magánföldesúri várak saját pénzen tartott őrsége mellé királyi zsoldban álló gyalogosok és lovasok érkeztek. Csobánc és a szomszéd várak a győri generálátushoz, a Duna-Balatonközi Főkapitánysághoz kerültek.
Ezekben az években indult a pályafutása Gyulaffy István elsőszülött fiának, Lászlónak, aki rövidesen hírneves végvári tisztté, „versengős könnyűháti lovas vitéz”-zé és győzhetetlen bajvívóvá vált. A törökök hamar megtanulták és félték nevét s csak a „Magyar Akhillész”-ként emlegették. Harcolt mezei csatákban, portyákon, lesvetéseken, részt vett Hegyesd, Veszprém, Vitány, Gesztes és Tata visszafoglalási ostromaiban. Csobánc mellett ellátta Tihany majd Veszprém kapitányi teendőit, halálos bajviadalon ötször állt ki „nevezetes főtörökkel”, egyéb bajvívásainak számát pedig ő maga sem tudta. A kortárs vélekedés szerint: „úrban vakmerőbb vitézt Gyulaffy Lászlónál senki sem látott”. Csobánc várát két ízben védte meg rajtaütésszerű török támadásokkal szemben. Először 1554 novemberének elején egy öldöklő éjszakai harcban, amely után rövidesen leomlott a várfal egy tekintélyes szakasza, mint Nádasdy Tamás nádornak írta egyik levelében: „…ilyen szerencsétlen dolog esett rajtam, hogy Csobánc várának negyed része ki volna, az fala fondamentomból kidűlt…-…ím én az törést öreg fákkal becsináltattam mert még nagy kűfalt nem rakhatok, mert majd tél leszen…”
Katonai sikerei és növekvő hírneve hatására 1563 szeptemberében meghívást kapott Pozsonyba, I. Miksa magyar királlyá koronázásának ünnepségére, ahol az uralkodó aranysarkantyús vitézzé avatta. 1568-ban mégis felségsértési eljárás indult ellene, amely elől családjával együtt Erdélybe távozott, ahol János Zsigmond majd Báthory István szolgálatába állt, s mint az erdélyi mezei hadak főparancsnoka, az Erdélyi Fejedelemséget  megmentő kerelőszentpáli csata győztese, Szilágycseh mezővárosa, vára és 63 falu ura folytatta pályáját 1579. május 13-án bekövetkezett haláláig.


Csobánc vára testvérei kezén maradva öröklődött tovább a családban 1669-ig, amikor a herceg Esterházy család vásárolta meg. A vár XVII. századi története sem kevésbé mozgalmas. Az 1664-es nyári hadjárat során a török erők a vár közelében vonultak el nyugati irányba és a sereggel tartó Evlija Cselebi világutazó is említi útinaplójában. 1687-ben bár a török háború fő hadszíntere már távol húzódott a Balaton-melléktől, a váron még jelentős építkezéseket folytattak.
Az 1690-es években a vár tisztikarának tagjaként kezdte katonai pályafutását Béri Balogh Ádám, a Rákóczi szabadságharc későbbi legendás brigadérosa. A várbeli mindennapi életre vonatkozó érdekes adatok olvashatók a herceg Esterházy levéltár 1669-1692 között készült inventáriumaiban. A századforduló táján töltötte be a csobánci kapitányi tisztséget Farádi Vörös Pál, akinek skót pallosa ma a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének értékes darabja.
A Rákóczi szabadságharc első hadieseményei 1704-ben érték el Csobánc vidékét. 1705-ig császári őrség állomásozott benne, majd a Bottyán János tábornok vezette őszi nagy kuruc támadáskor harc nélkül kiürítették. A nyomukban érkező, Kisfaludy László és Domokos Ferenc ezereskapitányok vezette kuruc csapatok vették birtokba.
1707 február végén a vár alatt vonult el a Jean Louis Rabutin tábornagy parancsnoksága alatt Erdélyből az osztrák területek felé visszavonuló mintegy tizenkétezres osztrák, német, dán, magyar és szerb csapattestekből összetevődő császári had. A Tapolcára beszállásoló császáriak egy ezer fős önkéntes osztaga a várható zsákmány és a könnyűnek tűnő győzelem reményében visszafordult, hogy megrohanják a várat. Csobáncot Dóczy Péter tiszttartó és Szászy Márton kuruc vicehadnagy védte harminc puskás gyalogossal, akikhez körülbelül ugyanennyi bemenekült környékbeli fegyveres nemes csatlakozott. A vártüzérség két darab kétfontos ágyúból és egy ötcsövű seregbontóból állt.
A fennsíkra érkező, Kreutz ezredes vezette ostromcsapat azonnal támadást indított a vár ellen. A várkaput petárdával berobbantották és létrákkal kezdték mászni a falakat. Az asszonyaik és leányaik által is segített, elszántan küzdő védők bátorsága, a hatásosan tüzelő lövegkezelők, Kreutz ezredes eleste és Szászy hadnagy meg karabélyosai jól időzített kirohanása megingatta, majd futásra késztette az elbizakodott támadókat. Mintegy 400 közkatona és 50 tiszt életébe került a fiaskó, amelyet néhány hét múltán már „csobánci diadal”-ként emlegettek a korabeli levelekben és más feljegyzésekben.
A várat később, a kuruc hadiszerencse fordultával, 1709-ben ismét a császári csapatok szállták meg. 1713 nyarán Partlin János tiszttartó már mint „diruta et desolata”, lerombolt és elhagyatott várként ír róla herceg Esterházy Józsefhez címzett levelében.
Ezután a várra a lassú pusztulás évszázadai köszöntek. Első tudományos kutatója Rómer Flóris volt, az első régészeti ásatás azonban csak 1953-ban indult meg. 1957-ben az öregtorony falán domborműves emléktáblát avattak a hősi kuruc várvédelem 250. évfordulója alkalmával.  A századfordulóra a várromok pusztulási üteme ijesztő méreteket kezdett ölteni.
Ezt megállítandó 2003-ban Gyulakeszi székhellyel létrejött a Csobánc Váráért Alapítvány – Gyulaffy László Hagyományőrző Bandérium. Tagjai egyidejűleg végzik a vár romkonzerválásainak, feltárásának és rendbentartásának fáradságos munkáját, s egyben a XVI. századi magyar végvári hagyományok őrzői és hirdetői. 2004-től az Alapítvány szervezésében minden évben megrendezésre kerül a Gyulaffy Napok Csobáncért címmel egy történelmi fesztivál, amelynek bevételei is a vármentő munkát segítik. A
régészeti feltárások és helyreállítási munkálatok 2007 nyara óta folyamatosan zajlanak. A nagyszámú önkéntes résztvevő támogatásával folyó munka egyre látványosabban kibontakozó eredménye láttán, ma már biztosan elmondható, hogy egy új korszak kezdődött Csobánc vára lezárultnak tűnt történetében. A vár újjászületésének kora.

Hangodi László