Csobánc Vár - Oldal 2
Címlap Váraink Csobánc A vár története

Csobánc Vár - Oldal 2

Tartalomjegyzék
Csobánc Vár
2. oldal
Minden oldal

Csobánc vára testvérei kezén maradva öröklődött tovább a családban 1669-ig, amikor a herceg Esterházy család vásárolta meg. A vár XVII. századi története sem kevésbé mozgalmas. Az 1664-es nyári hadjárat során a török erők a vár közelében vonultak el nyugati irányba és a sereggel tartó Evlija Cselebi világutazó is említi útinaplójában. 1687-ben bár a török háború fő hadszíntere már távol húzódott a Balaton-melléktől, a váron még jelentős építkezéseket folytattak.
Az 1690-es években a vár tisztikarának tagjaként kezdte katonai pályafutását Béri Balogh Ádám, a Rákóczi szabadságharc későbbi legendás brigadérosa. A várbeli mindennapi életre vonatkozó érdekes adatok olvashatók a herceg Esterházy levéltár 1669-1692 között készült inventáriumaiban. A századforduló táján töltötte be a csobánci kapitányi tisztséget Farádi Vörös Pál, akinek skót pallosa ma a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének értékes darabja.
A Rákóczi szabadságharc első hadieseményei 1704-ben érték el Csobánc vidékét. 1705-ig császári őrség állomásozott benne, majd a Bottyán János tábornok vezette őszi nagy kuruc támadáskor harc nélkül kiürítették. A nyomukban érkező, Kisfaludy László és Domokos Ferenc ezereskapitányok vezette kuruc csapatok vették birtokba.
1707 február végén a vár alatt vonult el a Jean Louis Rabutin tábornagy parancsnoksága alatt Erdélyből az osztrák területek felé visszavonuló mintegy tizenkétezres osztrák, német, dán, magyar és szerb csapattestekből összetevődő császári had. A Tapolcára beszállásoló császáriak egy ezer fős önkéntes osztaga a várható zsákmány és a könnyűnek tűnő győzelem reményében visszafordult, hogy megrohanják a várat. Csobáncot Dóczy Péter tiszttartó és Szászy Márton kuruc vicehadnagy védte harminc puskás gyalogossal, akikhez körülbelül ugyanennyi bemenekült környékbeli fegyveres nemes csatlakozott. A vártüzérség két darab kétfontos ágyúból és egy ötcsövű seregbontóból állt.
A fennsíkra érkező, Kreutz ezredes vezette ostromcsapat azonnal támadást indított a vár ellen. A várkaput petárdával berobbantották és létrákkal kezdték mászni a falakat. Az asszonyaik és leányaik által is segített, elszántan küzdő védők bátorsága, a hatásosan tüzelő lövegkezelők, Kreutz ezredes eleste és Szászy hadnagy meg karabélyosai jól időzített kirohanása megingatta, majd futásra késztette az elbizakodott támadókat. Mintegy 400 közkatona és 50 tiszt életébe került a fiaskó, amelyet néhány hét múltán már „csobánci diadal”-ként emlegettek a korabeli levelekben és más feljegyzésekben.
A várat később, a kuruc hadiszerencse fordultával, 1709-ben ismét a császári csapatok szállták meg. 1713 nyarán Partlin János tiszttartó már mint „diruta et desolata”, lerombolt és elhagyatott várként ír róla herceg Esterházy Józsefhez címzett levelében.
Ezután a várra a lassú pusztulás évszázadai köszöntek. Első tudományos kutatója Rómer Flóris volt, az első régészeti ásatás azonban csak 1953-ban indult meg. 1957-ben az öregtorony falán domborműves emléktáblát avattak a hősi kuruc várvédelem 250. évfordulója alkalmával.  A századfordulóra a várromok pusztulási üteme ijesztő méreteket kezdett ölteni.
Ezt megállítandó 2003-ban Gyulakeszi székhellyel létrejött a Csobánc Váráért Alapítvány – Gyulaffy László Hagyományőrző Bandérium. Tagjai egyidejűleg végzik a vár romkonzerválásainak, feltárásának és rendbentartásának fáradságos munkáját, s egyben a XVI. századi magyar végvári hagyományok őrzői és hirdetői. 2004-től az Alapítvány szervezésében minden évben megrendezésre kerül a Gyulaffy Napok Csobáncért címmel egy történelmi fesztivál, amelynek bevételei is a vármentő munkát segítik. A
régészeti feltárások és helyreállítási munkálatok 2007 nyara óta folyamatosan zajlanak. A nagyszámú önkéntes résztvevő támogatásával folyó munka egyre látványosabban kibontakozó eredménye láttán, ma már biztosan elmondható, hogy egy új korszak kezdődött Csobánc vára lezárultnak tűnt történetében. A vár újjászületésének kora.

Hangodi László